Bevezetés
Küszümgyürkényi Tóth Ödön, a 21 század egyik legkiemelkedőbb tehetsége, versei olyan új dimenziókat nyit meg a költészet világában, ahová csak a legmerészebb olvasók juthatnak el. Legutóbb megjelent „Éjszakai kolbászkarikák” című kötete magán hordozza az előző századokban divatos versformák stílusjegyeit, ugyanakkor szinte ujraalkotja azt, amit a modern ember poétikájának tartunk. Verseiben az alapélmény a teremtés, élet és a halál kapcsolata.
ÓDA A MÁKOS LECSÓHOZ
Óh ti megmérgesült, földöntúli paprikák!
mily különös varázs hull reátok örökké
hogy ily ízt és vöröslét tudtok, mint a rák,
oly vöröset csiholni. Mint messzi tüzet
magatokból csiholtok éhes ember magányát
ti enyhítitek ti lólábú hatalmas ínyenc
kacsahullások az égből!
S mákkal hintelek titeket mit mélyből
integrált nekem e büdös kegyetlen föld.
Mégis egy pici csodálat a mák-hasis
s Mákos Hubába jól lakik a gubával a has is!
Mákkal hintem hát e lecsót mi nem spenót
s nem zöld, csak ha visszaadom egy álló
éjszakán a nagy, fehér mikrofonnak.
Mely nem beszél, nem szól de viszhangot ad
az elereszetett galambnak, a barna aranynak
a gőznek, gáznak, a sárgának a pikáns máznak.
Óh MÁKOS LECSÓ, Te mint aranyhal, te ki ad
ezer kivánságot a világnak, Te adj nekem
örök visszavonhatatlan wc-n ülő nyugodalmat
te emberi bélben vonagló, minket meglovagló,
az éjben messze szárnyaló,
bélműködésgyujtó MÁKOS LECSÓ!
ELÉGIA A TEGNAPI WC PAPÍRRÓL
Elmúlt. Elment örökre,
Láttam őt elúszni
sötéten és beszennyezve
az undok végtermékkel.
Hogyan számolok el
ezután e kegyetelen léttel?
Hogy teljen kedvem
ültömben az árnyékszéken?
Mint reszelő mit lenyeltem
Egykoron, kínoz a vágy,
hogy a korom, s füst
után kiszállva az ágy
Hűvöséböl ráüljek a fehér
nyugalom sokat látott
szép székére
s áldást mondjak az egész
világ gyönyörű székletére!
DE te nem vagy sehol, sehol
veled a szurkot tisztítani
már nem lehet, nem lehet!
hová leszek , hová leszek
nélküled óh nélküled?
SZÉTROBBANÓ VIZIBICIKLIK
Óh kutyamáj! Mily szenvedés húz és taszít
míg e szétrobbanó vizibicikli darabjait
hiába illeszgetem?
Alattam ül a bronz,
s a kegyetlen megaláztatás fölöttem.
Ki az ki ilyenkor medúzát emleget?
Ki az a hámló vakond?
Ki tereget? Ki ereget?
Ki válallja a nagymosást?
Szétrobbanó vizibiciklik fenti égi
árnya alatt pihenünk.
Úgy, hogy tudom: böllérek már nem leszünk
Nem lehetünk.
BUGYOGÓ BUGYOGÓ!
Amikor végre lenyomja az ember
a vérnyomását, amit felnyomott
a kutyabél:
akkor akcióba lép a bugyogó bugyogó!
Feltámad a barna kacsa
belekakál a Marcsa hasa
kukorékol a szögbelövő
és mikor szarsz
bejön ő!
akkor akcióba lép a bugyogó bugyogó!
Aztán jönnek a csempe hangok
a rotyogó fazekak összetolt
szemétdombok összetojt
csésze, ismerem a Tolsztojt
nagy iró az volt!
Akkor akcióba lép a bugyogó bugyogó!
Hiába jössz öreg harcos
Barna cserzett, régen ráncos
hiába törsz ki a rácsból
lényegében nem vagy másból
csak a tegnapi kalácsból!
Akkor akcióba lép a bugyogó bugyogó!
Jönnek a tarka csimpaszkodó
illatok, a malackodó
malacok belefekszenek
azt kekszelnek
egyet!
Akkor akcióba lép a bugyogó bugyogó!
Lektorálta: Téglatyúk és a Parafamaki
Gondolkodjatok ezeknek a verseknek a jelentésén, különben a mundérbálna gondolkodik helyettetek....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.