Minden főváros életében eljön az a pont, mikor megnyílik pár új étterem a kietlen, emberi ürülékkel, és sárral, valamint legalább négy napos verébtollakkal borított sétálóutcák egyikében. A frissen megnyílt vendéglátóipari egységek általában a makikolónia rohamos elszaporodását segítik elő, nem mellesleg, a szörnyű fizikai munkában megfáradt vándor anális recirkulációját is kiválthatják. Az alábbiakban néhány, új keletű risztorántot szeretnénk bemutatni a Kedves Olvasónak.
Matyi a Hegedűshöz Böllérfogadó
A hangzatos nevű Matyi a Hegedűshöz Böllérfogadó hosszú múltra tekint vissza. Az első világháború alatt sajnos széjjelbombázták az interiőrt, a Rákoskeleti és a Pézsma utca sarkán fekvő nívós lokál így legalább 70 évig drogos tanyaként szolgált, de van, aki egy jövőbeli vidámparknak tartotta a helyet.
Felújítása 2000-2006 között zajlott. A belső tereket teljesen újjáépítették, a falakba – hogy tovább tartson – szedret, kanalakat, és egy ősi vitorlást is beleépítettek.
Az éttermet ifjabb Kalács Endre üzemelteti, egyben ő a főszakács, nem mellesleg néha ő pucolja ki a mellékhelyiséget, illetve ő az, aki legalább másfél mázsa ipari zsírt használ egy fél kilós karalábéfelfújt elkészítéséhez.
Az étterembe lépve gyakorlatilag azonnal az elkészítésre váró ételek hada fogad bennünket, az alapanyagok egy 3*14 méteres asztalon fekszenek szanaszét. Mégis, olyan érzésünk támadhat, mintha egy 5 oldalú kockában próbálnánk zsemlét enni, némi sóval, vagy darált vakkantyúval.
A pincér alapvetően udvarias, leszámítva azt a tényt, hogy hárompercenként összefossa a kötényét, amiben – jobb szó nincs erre – fel-alá lófrál. Feltűnhet, hogy két szerviz között buzgón imádkozik, valamiféle elfeledett deszkához. Ez ne zavartasson minket.
A paprikás gülüszemleves pikáns, bár lehetne némileg rottyantottabb. A hozzá adott békeról ropogós, kellőképp meg van csöllentve! Ha jobban figyelünk az előétel elfogyasztásakor, a távolban moa-kúpokat vehetünk észre, amiből a fűszerként használt csöncsöle bugyog kifele.
A sáros rikkantyúpástétom ízletes, bár a megreszelt fűrészt nem tudtam benne mire vélni. Ilyenkor, ha a falra tekintünk, egy elmúlt civilizáció gilisztaarca tekint vissza ránk.
A desszertként adott fagyos csalánpuding csöppet lehetne sósabb, bár az étlapon „vágycsökkentőként” szerepel. Ez rendben is van, ugyanis azt vettem észre, hogy aki ilyet nem fogyaszt, az a saját beleit kezdi megemészteni szörnyű kínok között, végül a „kacsa” szót ismételgeti naphosszat.
A személyzeti munka hagy némi kívánnivalót maga után. A főpincér többszöri kérésre sem volt képes análisan tálalni a véreshurkát, végül saját piszkavasammal kellett átszúrnom a szívét, majd elszaladni párizsiért.
Fogadó a Zsírbagolyhoz
Amikor egy- egy kiadós mángorlókezelés vagy csoportos bagzás után, az elsősorban fiatal, gazdag hengerlakók számára kialakított étterembe belépünk, azonnal szembetűnik a helyiség széttaposott nokedlihez hasonló formatervezése.
A helyről kiadott alumínium prospektus tájékoztat, bennünket arról, hogy az étterem elsősorban rémálomba illő esküvői torral egybekötött temetés utáni hepciáskodásra szakosodott, valamint félőrült süket tofuegerek ipari hulladékkal történő jóllakatását tűzték ki célul. A helyiség 3 részre oszlik: egyrészt kávézó részre, ahol egyes tapétarágók rettenetesen forró kesernyés iszappal tölthetik meg gyomrukat, másrész étterem részre, ahol naponta körülbelül 700 kilogramm bálnazsírra van szükség, nehogy eluralkodjék a katatón kétségbeesés a terem közepén kolbászrácsok közé zárt mambómaki kotkodácsolása miatt.
A harmadik helyiség az alagsori terem, ahol a fal sertésbélből préselt téglákból áll, valamint hangulatos képek borítják múlt századbeli kazánokról és lapátokról.
A nap 24 órájában vörös-izzásig hevült rézkondérban fortyog a svédasztal funkcióját betöltő ürülékleves, amely kizárólag azoknak ajánlott, akik nem futamodnak meg egy jóféle parnyukkázástól!
A hely specialitása a disznókörömpuding és a halszemtorta. A tyantyarányi kongyó flacniból készült nyeltetős kubánya a nagyétkű cunágerek, és acélmunkás gorillamutánsok félévre elegendő kalóriabevételét hivatott szolgálni. A funcér bifsztek, és a zöldésges hangyagombóc rendkivül egészséges ételek, tápértékük felér egy szekér téglával és egy becsomagolt damiléval. Vegetáriánus vendégek választhatnak a gomár saláta, valamint a felföldi légykapó sertésvirágból készült saláták közül. A kalapáccsal pajlingolt verébcsőr, és a fertőtlenített, majd 3 napig mesterségesen megbüdösített pontykalács, és a dinamittal robbantott pokolbéli mangalica vagdalt fogások, mind kedvelt fogások a környék nádlakó ghoul-jai, és az üregi pókmutánsok körében.
A hely árai, nem éppen kedvezőek, hiszen pont annyi kiló szőrrel, vagy szivacsos kutyamájjal kell fizetni, ahány kiló ételt elfogyaszt a kedves vendég. A fogadó felett hotel működik, rendkívül kedves személyzettel, akiket a yanomani kannibálok, és a korábban brutális mészárlás miatt bezárt Stürcz Ábel elmegyógyintézet nemierőszak részlegének, korábbi 150 kilóra felhizlalt lakóiból verbuváltak.
Ha tehetjük, mindenképp látogassuk meg ezen éttermet, különösen nyáron, amikor olyan programokkal is vár bennünket a fogadó, mint például: az arcbőr kartyamírozás sarlóval, össznépi tömegsírgyalázás, valamint parázsból macskaevés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.